A kreativitás fejleszthető!

Mivel a kreativitás nem több, mint megoldáskereső gondolkodásmód, ezért ez a képesség is fejleszthető. A legfontosabb, hogy a gyermek lássa: mindenhez többféleképpen is hozzá lehet kezdeni, csak ötletesség kérdése, hogy hogyan. Egy problémára mindig számtalan megoldás létezik, a cél pedig az, hogy a cseperedő gyermek számára alapvető megoldási stratégia legyen a járatlan utak keresése. A kreativitás nem más, mint egy olyan probléma-megoldási módszer, vagy – egy kicsit tágabban értelmezve a fogalmat – egy olyan gondolkodásmód, melynek során az előttünk álló feladatot nem rutinszerűen, korábbi ismereteinket, élményeinket felhasználva, hanem új utakat, új válaszokat keresve oldjuk meg.

Miért olyan fontos a kreativitás? 

Ez különbözteti meg a monotont a változatostól, az unalmasat az izgalmastól, a problémát a megoldástól és hosszú távon választóvíz lehet a sikeres és a kudarcokkal teli élet között.

A kreatív gondolkodás a gyermekek sajátja, mindannyian úgy születünk, hogy képzeletünkben bármiből bármi lehet. A lényeg, hogy vegyük észre és karoljuk fel, támogassuk gyermekünk gondolatait, még akkor is, sőt főképp akkor, ha azok eltérnek a szokványostól. A legfontosabb, hogy mi magunk is tudjunk lazítani kicsit a gondolkodásunkon. Ha csemeténk nem rendeltetésszerűen – de okosan – használja a játékait, ne akadályozzuk meg benne! Természetesen az észerűség határain belül, ha a gyerek mindennel céltalan rombolásba kezd, az nem az ötletességét bizonyítja. Ellenben sokan követjük el azt a hibát, hogy amikor a kicsi a társasjáték bábuival bábozni, vagy azokból építkezni kezd, lebeszéljük róla, mondván, ennek a játéknak más a szabálya, ez nem erre való. Ezzel máris korlátok közé szorítjuk a gondolkodását, olyan helyzetben, melynek nincs tétje. Ha tartósan ezen az úton marad, téthelyzetekben sem lesz képes kilépni a komfortzónájából és más szemmel nézni egy-egy problémát. Az első lépés tehát hogy hagyjuk az önálló kreativitást kibontakozni!

Használd másképp!
Bábozzunk a matchbox-okkal, építkezzünk a játékfazekakból, poharakból, leporelló könyvekből, rajzoljunk kavicsokkal, tégladarabokkal, kövekkel. Legyen dob a homokozóvödörből, dobverő a fakanálból és próbáljátok ki, mennyire más hangon cseng a fa, a fém, a beton és a textil. Ne ragaszkodjatok az előírásokhoz, bármiből lehet bármi, ez a fantázia lényege!

Térj el a megszokottól!
A legalapvetőbb tevékenységet is kreatívvá tehetjük, ha nem félünk egy kis bolondozástól. A gyerekek esetében a “vicces” szó a varázsige. Például járjatok viccesen séta közben! Tegyétek másképp a lábatok, utánozzatok állatokat! A rajzolás is feldobható – bár önmagában egy kreativitást roppantul fejlesztő tevékenység – ha viccesen rajzoltok! Készüljenek fura állatok, macskák egérfüllel, oroszlánok, elefánt-ormánnyal, sünik nyuszifülekkel… ami csak eszetekbe jut! Még a szennyesruha összeszedése is mókává válhat, ha célba dobóst játszotok a ruháskosárral. Törekedjetek arra, hogy olykor változtassatok valamin, ami már megszokottá és unalmassá vált számotokra.